Mi az a klór-elem?
A klór használata a medencében az egyik módja annak, hogy a víz tiszta, tiszta és biztonságos legyen az úszáshoz. Nemcsak elpusztítja a vízben lévő káros mikroorganizmusokat és baktériumokat, hanem gátolja az algák növekedését is, és segít a szerves hulladékok, például izzadság, vizelet és testolajok szabályozásában, amelyek a vízbe kerülnek.
Hogyan működik a klór?
Amikor klórt adnak a medencevízhez, az kisebb kémiai vegyületekre bomlik, nevezetesen hipoklórsavra (HOCl) és hipoklorit ionokra (OCL-). A szabad klór (FC) tesztelése megmutatja ezeknek a vegyületeknek a ppm-koncentrációját, ami a medencében lévő víz fertőtlenítő erejét is jelzi. Az FC-szinteknek mindig 1.0 és 3.0 ppm között kell lenniük.
Miután ezek a kisebb vegyületek találkoznak a vízben lévő mikroorganizmusokkal, elpusztítják a sejt belső és külső szerkezetét, ártalmatlanná téve az olyan organizmusokat, mint a baktériumok. A HOCl és az OCL egyaránt segíti a medence fertőtlenítését, de a HOCl sokkal gyorsabban működik, mint az OCL-ionok.
Másrészt, amikor ez a két vegyület érintkezésbe kerül szerves hulladékokkal, például olajokkal, izzadsággal vagy úszók vizeletével, reakcióba lépve kombinált klórt (CC) képeznek, amelyet klóraminoknak is neveznek. Amikor a CC szintje túl magasra emelkedik egy medencében, erős klórszag érezhető a medence területén. A klóraminok bőr- és szemirritációt is okozhatnak az úszók számára. A közhiedelemmel ellentétben a medence melletti erős klórszag nem utal egészségügyi medencére; valójában azt jelenti, hogy túl sok a klóramin (és valószínűleg nem higiénikus).